A 2010-es szezon egyik kiemelkedő atlétája volt a norvég Andreas Thorkildsen, az olimpiai- és világbajnoki címvédő gerelyhajító. A 29 éves sportoló arra készül, hogy megvédje „Diamond League” bajnoki címét pénteken, Dohában. Nemrég  Thorkildsennel beszélgettünk a Diamond League-gel és az elkövetkező szezonnal kapcsolatban.

Hogyan készültél az elmúlt szezonra, tekintve hogy nem volt világverseny tavaly nyáron?

Minden évre hasonlóan készülök. Tavaly Európa Bajnokság volt, miközben az USA-ban nem volt semmilyen bajnokság, így nekem az EB volt a nagy kihívás. Alapjában véve minden évadra azonos intenzitással készülök, és minden szezonból a legtöbbet próbálom kihozni, mert sosem lehet tudni, hogy mi fog történni a sportban, vagy hogy hány évet tudsz még kihozni a pályafutásodból.  A tervem mindig az, legyen az Olimpia éve, a VB éve, vagy az EB éve, hogy a legmagasabb szintű teljesítményre készüljek fel.

A korábbi négy versenyt megnyerted itt Dohában, még 90 méter feletti eredményed is született. Elmondanád, hogy mi jelenti számodra a vonzerőt itt Dohában?

Doha egy nagyon jó évadkezdő verseny, mert ott mindig 30 fok feletti hőmérséklet van, így a sérülésveszély minimális. Időnként kifoghatsz egy-egy nagyon jó szelet, mint például a 2006-os versenyen, ahol 90 métert dobtam. Ez egy nagyon jó méretű stadion, és ha jó a széljárás, és nagyon jók a körülmények, igazán jó eredmény születhet.

Nyilvánvalóan elsődleges célod megvédeni a világbajnoki címedet. Hogyan tudod megoldani azt, hogy a heti meghívásos versenyeknek is eleget tegyél, és hogy csúcsformába kerülj a daegui VB-re?

Számomra ez csak azt jelenti, hogy néhány versenyre jobban kell koncentrálnom, mint a többire. Általában, és ez a múltban is nagyon jól működött, a kisebb versenyeket alapjában véve edzésnek tekintem, hogy felkészüljek a bajnokságokra. Rendszerint egy jókora szünet van az utolsó verseny és a VB közt, ezáltal ez nem olyan nagy probléma nekem.

Milyen szerepet játszik a „Diamond League” a VB-re és más fő versenyekre való felkészülésedben?

Azt gondolom, hogy a „Diamond League” egy nagyszerű versenysorozat, azért mert szükség van az ilyen magas színvonalú versenyekre a VB és az Olimpia előtt. Nagyon élvezem, hogy hétről-hétre elindulok, és tudom, hogy a világ legjobbjai ellen versenyzek. Ez egy nagyon jó alkalom, hogy az ember a saját formáját kipróbálja, valamint esélyt ad, hogy az ellenfelek szintjét is felmérd. Egy nagyon jó rendszert ad nekünk, hogy felkészülhessünk a fontos világversenyekre.

2006 óta nem sikerült megjavítanod az egyéni legjobb eredményedet. Mennyire fontos neked, hogy fejlődj statisztikailag, és mennyire zavar, hogy eddig ez nem sikerült?

Minden évben az a célom, hogy nagyobbat dobjak, mint az előző évben és úgy gondolom, hogy az utóbbi években fizikailag is készen voltam arra, hogy jobb eredményeket érjek el. De néha, ezekhez az eredményekhez mindennek össze kell jönnie: kellenek jó körülmények, fizikailag és technikailag is jó formában kell lenned. Erre fel kell készülni és azt hiszem az elmúlt két évben én eljutottam ide, csak sajnálatos módon ez még nem jött össze. Mondok egy példát: 2008-ban, az olimpia rekordom (90,57m) valószínűleg sokkal nagyobb lett volna, ha más stadionban dobom. Ez sokszor a szerencsén múlik ekkora dobásoknál.

Hogyan hasonlítanád össze a jelenlegi formádat a korábbi évekkel, és miért San Diegóban edzel ismert európai helyszínek helyett, mint például Portugália vagy Tenerife?

Jelenleg azért vagyok San Diegóban, mert itt nagyon jók a létesítmények és az időjárás szinte ugyanolyan az egész év során, amit nem mondhatsz el Dél-Európáról. Vettem itt egy házat tavaly decemberben és alapvetően ez egy jó hely kikapcsolódni és edzeni. December vége óta a legtöbb időmet itt töltöttem, ami egyben azt is jelenti, hogy sokkal több dobóedzést végeztem. Úgy látom, már formában vagyok. Sokkal többet dobtam teljes nekifutásból, mint a korábbi években. Sohasem lehet tudni, de remélhetőleg ez nagyszerű eredményhez fog vezetni.

Aranyérmet szereztél az Olimpián és a VB-n. Az egyetlen eredmény, amit nem tudhatsz magadénak az a világcsúcs. Milyen fontos neked ez a cím és elérhetőnek tartod-e?

Nem tudom, hogy valaha képes leszek-e világcsúcsot hajítani. Rengeteg dolognak kell megfelelően működnie, éppen ez ennek a sportnak a szépsége. Egy évben akár mindent elérhetsz, ha minden jól alakul. Nem tudom milyen méretű dobásra képes a testem. Mindenesetre nem stresszelem magam túlságosan a világcsúcs miatt, mert most még távol vagyok tőle. Számomra egy sokkal természetesebb cél lenne, ha közel tudnék kerülni a 93,09 méterhez, ami a valaha volt második legnagyobb dobás. Azt gondolom, hogy ez most a korlátaimon belül van. A a gerelyhajítás világcsúcsa a legkiválóbb világcsúcsok egyike, hogyha sohasem sikerül megdöntenem, nem fogok sírni miatta.

Már elkezdődtek a beszélgetések a Londoni Olimpiáról, valamint az ehhez tartozó felkészüléssel kapcsolatban is. A te gondolataidban ez egy távoli cél, vagy pedig folyamatosan foglalkoztat a szezonra való felkészülés közben?

Nem igazán gondolkodok ennyire előre. Azt gondolom, hogy sokkal inkább készülök az első versenyemre Dohában, mint az egy év múlva kezdődő Olimpiára. Még a daegui VB-re sem gondolok túl sokszor. Sokkal jobban koncentrálok a közelebbi versenyekre.

Jó pár fiatal feltörekvő gerelyhajító van. Fel tudnád sorolni, hogy szerinted kik lesznek a fő riválisaid közülük ebben az évben?

Matthias De Zordo-t (Németország) és Petr Frydrych-et (Csehország) érdemes lesz figyelni ebben az évben.Mindegyikük dobási eredményeiben volt némi hullámzás a tavalyi évben, ami egészen normális az ő korukban. Természetesen abban is biztos vagyok, hogy Tero Pitkamaki és a többiek is nagyon jó formában lesznek

Forrás: universalsports.com