Christina Obergföll

Éppen egy héttel a világbajnokságon elszenvedett kudarc után Christina Obergföll a zürichi „Diamond League” döntőjét fölényesen megnyerte. A 69,57 méteres versenyrekord egyben az idei szezonja legjobb teljesítménye is lett. A dél-koreai fiaskóról, a sikerről és a világcsúcs terveiről a következő riportban beszélt.  

Christina, utólag is szeretnék gratulálni a zürichi győzelmedhez. Elmondanád, hogy mi játszódott le benned?

Christina Obergföll:
Az egyik szemem sír, a másik nevet. Természetesen sokkal jobban szerettem volna, ha ugyanezt az eredmény előtte egy héttel, a világbajnokságon sikerül elérnem. Bár ott sem ért volna túl sokat. Részben azért örülök is, mert a 69 méterrel ott is csak harmadik lettem volna.  Ma már tudom mire lettem volna képes. Boris [Henry] és Werner [Daniels] megerősítette, hogy akár világcsúcsot is képes lennék hajítani, hogyha a dobásom egy kicsit magasabb ívben szállna. A segítségükkel újra visszanyertem az önbizalmamat, amit a gyengébb eredményem miatt egy időre elvesztettem.  Megmutattam, hogy dühből mire vagyok képes. Az egész világbajnokság alatt túlfűtött voltam. Csak egy dolog lebegett a szemem előtt: nyerni, a lehető legjobb eredménnyel.

Említetted a világcsúcsot. Számodra ez egy konkrét cél?

Christina Obergföll:
Már a VB előtt és a szezon során is többször elmondtam, hogy képesnek tartom magamat a világcsúcs elérésére. Azt azonban nem tudom, hogy mikor fog ez megtörténni. Akár idén is lehetséges lett volna, de még a jövő évben is sikerülhet valamikor. Nem fogok görcsölni rajta. Legjobban azt szeretném, ha a szerencse, – amiből az utóbbi három évben a jelentős versenyeken nem sok jutott – újra mellém szegődne.

Mi történt a Világbajnokság és a zürichi verseny közötti pár napban és mi játszódott le benned?

Christina Obergföll:
Az történt, hogy három napig csak emésztettem magam és el voltam keseredve.  Két egymást követő nap csak sírtam. Ha csak valaki odajött hozzám és megfogta a kezemet, vagy épp valamit mondott, én már nem bírtam tartani magamat. Egy kicsit szétcsúsztam. Valahogy így történt. Ezután nagyon sokat beszéltem Wernerrel és Borisszal a történtekről, csakúgy, mint a szüleimmel és a legjobb barátnőmmel. Mind ugyanazt mondták: képes vagy felállni, a szezon során sokszor megmutattad, hogy a legjobbak közé tartozol. A negyedik nap Werner azt mondta: "A téma be van fejezve. A múltat többé nem tudod megváltoztatni. Az esély még most is előtted áll." Számomra ez azt jelentette, hogy a lelki nyugalmamat kell újra megtalálnom, és a szezont elégedetten zárni.

Mi volt a célod az utolsó versenyeken?

Christina Obergföll:
A célom az volt, hogy 70 métert dobjak.  Akkor abszolút tisztába jöttem volna magammal. Érzem, hogy még bennem van egy jó dobás. A 70 métert majdnem sikerült is elérnem.

Hogyan értékeled a Diamond League-sorozatban aratott győzelmedet?

Christina Obergföll:
Szuper jól sikerült. A világbajnokságtól eltekintve szenzációs szezonom volt.  Sajnos a VB-t is bele kell számolnom, ezért nem mondható tökéletesnek.  Most már mindegy. A zürichi győzelem csak rajtam múlott és nem azon, hogy mások mit mondanak. Amikor már világos volt, hogy nyerek, nem tudtam, hogy azért sírjak-e, hogy ez a múlt héten pont nem sikerült, vagy azért, mert ott Zürichben ilyen szép eredménnyel nyertem. Barbora Spotakova egy nagyon kedveset mondott nekem: „Christina, a gyémánt királynő.“ Ezt valami rendkívül édesnek találtam. Tudom, hogy egy vagyok a legjobbak közül, még akkor is, ha nincs világbajnoki érmem.  

Egyedül  Zürichben 60.000 dollárt nyertél. Mit jelent ez számodra?

Christina Obergföll:
Egyáltalán nem a pénz miatt csináltam, mint ahogy a szezont sem. Abszolút nem volt fontos.  Csak az számít, hogy nagyot dobjak és hogy jól érezzem magam. Az ember erre gondol és csak másodsorban a pénzre. Természetesen a pénz egy nagyszerű velejárója a versenyzésnek, de sajnos ez sem feledteti, hogy a világbajnokságot elvesztettem.

forrás: leichtathletik.de