Kara Patterson átélt egy közhelyet. Egy szörnyű, gyomorszorító, embert próbáló közhelyet.

“A versenyzés legalább 99 százalékban mentális dolog” – mondta Patterson, a 25 éves vancouveri versenyző, aki az Egyesült Államok legjobb gerelyhajítója.

Ugye, ez az, amit már annyiszor hallhattunk? Az, hogy a profi sport sokkal inkább mentális, mint fizikai? Az, hogy a győzelem vagy a bukás csak fejben dől el?

Ez nyilvánvalóan egy közhely, de jóval több, mint egy szemernyi igazság van benne. Különösen akkor látjuk ezt, ha a minimális különbségekről beszélünk, amik olimpikonok, bajnokok és a világszínvonalú versenyzők között vannak.
Márpedig ez az a szint, ahova Patterson már eljutott, és ahova a jövő heti Eugene-ban megrendezett országos bajnokságon újra vissza akar kapaszkodni.

“Csodálatosan érzem magam” - mondja. “Életem legjobb formájában vagyok. A tudat, hogy egészséges vagyok, csak éppen nem szállnak elég messzire a dobásaim, vigasztaló.”

Egy évvel ezelőtt, Patterson megjavította az Egyesült Államok rekordját gerelyhajításban, amikor az országos bajnokságon sorozatban a harmadik címét nyerte.  Az azt követő hetekben minden idők második és harmadik legjobb amerikai eredményét is elérte.

A tavalyi évadot a világranglista hatodik helyén zárta – ez a szezon hozta meg számára az igazi áttörést, bár már a 2008-as olimpián és a 2009-es Világbajnokságon is ő képviselte az Egyesült Államokat.

Az idei szezon nagyon küzdelmesnek bizonyult és a múlt heti New Yorkban rendezett Diamond League versenyen érte el mélypontját, ahol Patterson több, mint 10 méterrel az egyéni legjobbja alatt teljesített.

“Megváltoztattam pár dolgot, amit nem kellett volna” – mondja. “Meghosszabbítottam a nekifutásomat azért, hogy kevesebb erőkifejtés nélkül sebességet nyerjek. Ez egyben időt adott nekem a roham közben gondolkodásra, és ezt nem lett volna szabad.

“Hosszú idő óta ez a verseny volt az egyik legemlékezetesebb számomra – korántsem pozitív értelemben véve.”
Most visszavezet a legelső gondolatunkhoz Pattersonnal kapcsolatban: néha valóban fejben dől el a siker.

“Nem igazán van azzal kapcsolatban tapasztalatom, hogy egy nagyszerű év után hogyan kell megfelelnem az elvárásoknak” – mondja Patterson, aki egyébként együtt dolgozik egy sport pszichológussal is a san diego-i edzőközpontban. 

“A szezon előtt már beszéltünk az elvárásokról. Az elvárások számomra nem külső, hanem belső indíttatásúak,” – mondja. “Arra már régen rájöttem, hogy azok az emberek, akik a karrieredet nyomon követik, mind azt szeretnék, hogy sikeres légy.”

A gerelyhajítás, természetesen kissé más kihívást jelent, mint például a csapatsportok. De az egyénre nehezedő nyomás és a rá irányuló figyelem tulajdonképpen ugyanolyan terhet jelent.

Ezek az igazi ellenfelek, akikkel Patterson küzdeni fog a hayward field-i országos bajnokságon a bajnoki címért, és a Világbajnokságon való indulás jogáért folytatott versenyben.

“Saját magamat kell majd adnom a versenyen, és nyugodtnak kell lennem,” – mondja Patterson. “De nagyon nehéz nyugodtnak lenni és még élvezni is a versenyt, amikor attól tartasz, hogy megint gyengén fogsz teljesíteni.”

Legyél nyugodt és élvezd, amit csinálsz? Ezek az újabb közhelyek, amit Kara Patterson szívesen újra átélne.

forrás: Greg Jayne, columbian.com